Hackersztori‎ > ‎

01. fejezet

- Úgyis utáltam ezt a melót! - üvöltöttem a főnököm után. Pontosabban a volt főnököm után, ugyanis épp most rúgott ki. Állítólag ellenkezik a cég szabályzataival, hogy idegen cégek szervereire csatlakozzak. Mi a francért nem tiltják le akkor? Na nem mintha akkor nem jutnék ki, de legalább tudnám, hogy tilos, és akkor úgy csinálom, hogy ne lássák.

Gyorsan összedobáltam egy dobozba a cuccaimat, és már kint is voltam a perzselő hőségben. El is döntöttem gyorsan, hogy irány a part, dobok egy hasast, és pihegek egész nap a vízben. Persze azért pörögtem az ürgén még egy darabig. Főleg azon, hogy szerinte szakmailag sem vagyok elég jó. Definiáljuk, mi az hogy szakma. Ha az, hogy unalmas táblázatokban scrollozok egész nap, és csicsás formázásokkal vacakolok, akkor abban valóban nem vagyok elég jó.

De azért nézne nagyot a csávó, ha kipörgetném előtte a “titokként” kezelt jelszavakat, beleértve a “védett” szerverekét, meg persze az összes nagyfejű droid lúzer jelszavait. Az egy vicc, amit hálózati védelem címszóval csinálnak ennél a cégnél. Komolyan mondom, apámnak jobb védelmet ficcentettem össze néhány óra alatt az otthoni gépére, pedig ott aztán nincs semmit megvédeni. Az öreg csak híreket olvas, meg skype-ol az unokákkal. Mi pedig, könyörgöm, informatikai cég vagyunk! Hiába mondtam a górénak a nyűgjeimet, szerinte az IT-s fiúk értenek hozzá. Ja, értenek. Kattintgatni a Cisco meg a vindóz varázslókban. Csak az a baj, hogy fogalmuk sincs, mi van mögötte. Amatőrök…

Feljöttem a víz felszínére, fújtattam mint egy partravetett bálna. Ezer éve nem voltam úszni, tisztára eltunyultam ebben a melóban. Egész nap csak a gálya: gyere időben, maradj tovább, otthon is légy elérhető, hétvégén ügyelet - kell a francnak, elég volt. Lacika, reggelre legyen meg ez a riport, Lacika, tudnál maradni hogy kész legyen a munka, Lacika, hétvégén lesz nálad gép? Hát persze, rohadj meg, hogyne lenne nálam, aláírtam a szerződésben. De Lacikának ennyi volt, game over, leó. Lacikának is kell valamikor pihenni, szórakozni, csajozni, gyúrni. 24 éves vagyok bakker, és a csajok már pattannak le rólam, mert egy vén csíra vagyok.

Mire eltelt egy óra a vízben, már elég jól lehiggadtam. Jól esett a forró fejemnek a hűtés, szinte éreztem ahogy sistereg. Kivergődtem a partra, és eldőltem mint a krumplis zsák.

Mikor felébredtem, rajtam kívül senki nem volt már a parton. Gyorsan beleugrottam a gatyámba, és már ültem volna fel a bringára, amikor valami gyanús lett. A telefonom, bakker! Ó hogy rohadjon meg, ellopták! A legjobban azon voltam berágva, hogy alig 2 hete újítottam be. Olyan spúr vagyok, hogy vagy fél évig filóztam rajta, mire megrendeltem, ráadásul ez volt az első “hivatalos” telefonom, hűségnyilatkozattal meg minden. Eddig mindig bazárokban vettem a telefonjaimat, úri majmok által levedlett 1-2 éves modelleket, amik tele voltak már karcolva. Ez a telefon még teljesen zsír volt, úgy vigyáztam rá mint a jelszavaimra. Még bőrtokot is vettem hozzá. Tiszta hülye vagyok, biztosan amiatt nyúlták le. Eddig egyetlen telefonomat nem lopták el - persze azok nem is voltak ilyen pöpec cuccok.

Nyikorogva fékeztem a lakótelep előtt, gyorsan bedöntöttem a bringát a pincébe, és rohantam fel, már amennyire az úszásban leamortizálódott lábaim engedték. Felnyitottam a laptopom, és már böktem is a trace-t. Még jó, hogy a telefonomra tettem saját nyomkövetőt. A franc se fog a szolgáltatóval bajlódni, hogy legyenek kedvesek már háromszögelni. Csináltam egy rejtett app-ot, ami szépen tolja a pozíciót 5 percenként. Néztem a Google Maps-t, szépen rajzolta a progi az útvonalat. Megkerestem a térképen a partot, és onnan követtem a jeleket. Egy ideig velem egy útvonalon jött, de a lakótelep előtt jobbra fordult, és egy kis kavarás után megállt egy helyen. Megnéztem a címet: Szigeti utca 6.

Pattantam a bringára, és közben azon agyaltam, mit fogok ott csinálni? Hívom a zsarukat? Vagy szóljak a haveroknak? De mégis kinek? Az összes csávó egy lúzer, akik a verekedést csak a Call of Duty-ból ismerik, és baseball ütő is csak Wii kontroller formájában volt a kezükben.

Basszus, hiába néztem meg a címet otthon, már nem tudom hol van. Tisztára elfelejtettem, hogy nincs nálam telefon, amin megnézhetném a térképet. Üdv újra a 20. században…

Kavartam egy darabig, mire megtaláltam a Szigeti utcát. Hát errefelé nem a magamfajta sutyerákok laknak, az már biztos.. Dupla garázsok, szépen lenyírt óriási füves placcok, akkora játszóterek, hogy felénk az oviban sincs ekkora, és minden ház akkora, mintha legalább húszan laknának benne. Megy a pucsítás rendesen.

A 6-os szám előtt direkt nem álltam meg, csak körbenéztem egy kicsit. BMW X5 az udvaron, egy régi batár Audi a garázsban, az udvaron trambulin vagy mi a szösz, és persze medence. Ahogy oda-vissza tekertem az utcán, elkeseredetten néztem ezt a flancot, és csak gyűlt a nyál a számban. Ennek a kis mocsoknak biztosan azért kellett a telefonom, mert apuci nem volt hajlandó megvenni neki a legújabb Nexus-t. Ha most becsengetek, mi lesz? Úgy kidobnak, mint macskát szarni. Apuci odaszól valami smasszer haverjának, azok meg levadásznak mint egy legyet.

És ekkor megvilágosodtam. Röhögtem egy jót, és elindultam haza - felkészülni.


Ha kérsz értesítést a folytatásokról, iratkozz fel az értesítésekre a Facebook oldalunkon:

https://www.facebook.com/ELITINFO