Hackersztori‎ > ‎

02. fejezet

Komolyan mondom, sokkal inkább élnék 600 évvel ezelőtt, mint 60 év múlva. Igaz, a középkorban nem volt még internet, de ha ez így megy tovább, 60 év múlva se lesz, legalábbis nem fog a mostanihoz hasonlítani. Remélhetőleg. A fazon, aki kitalálta az internetet, szerintem nettó beteg volt. Eszközöket úgy egymáshoz kapcsolni, hogy közben a biztonsággal még említés szintjén sem foglalkozunk - őrültség. Lehet persze toldozgatni-foldozgatni, de ez csak egy ideges kapkodás, a nagy igazság érvényben marad: szarból nem lehet várat építeni.

Ki kellene dobni az egészet a kukába, és újrakezdeni az alapoktól. Persze azt a több millió munkaórát, amit a szakemberek már belefecceltek, sajnálja mindenki kidobni. Pedig az emberiség jövője ezt kívánná - elvégre a széndioxiddal is foglalkozunk.

- Akkor melyik antennát kéred, a 2.4-est vagy az 5 gigásat? - érdeklődött az eladó.
- Elviszem mindkettőt, és kérek hozzájuk 10-10 méter kábelt, szerelt csatlakozókkal - adtam a hozzáértőt.
- Tíz métert? Amit nyersz az antennán, elveszted a kábelen...

Ebből is látszott, hogy nem voltam valami nagy spíler. Soha nem voltam az a tipikus IT zseni, aki fejben kódolja a hasht, és filmekbe illő módon a tcpdump-ot pörgetve két perc alatt bejut a Pentagonba. Ellenben baromira érdekelt minden, ami informatikával kapcsolatos, főleg ha biztonságról volt szó. A suliban éjjel-nappal bújtam a könyveket, az online elérhető doksikat. Így jutottam el véletlenül egy rootkitekkel foglalkozó oldalra, és naná hogy kipróbáltam: 10 perc alatt bent voltam a tanár számítógépén, 15 perc alatt pedig a suli központi proxy szerverén.

A legdurvább az volt, hogy észre se vették. Se a tanárok, se az informatikusok. Ki-be jártam észrevétlen hetekig, amikor annyira felbátorodtam, hogy a proxy szerveren magamnak levettem a tiltást. Persze nem usernévhez kötve, mert az azonnal lebukás, hanem IP címhez, és rendszeresen változtatgattam a törzshelyemet, így az IP-t is. Jól leizzadtam, amikor az első alkalommal élesítettem a konfigot, és szervíz reload helyett véletlenül restartot nyomtam, így eldobta a proxy a usereket. Be is ijedtem, úgyhogy villámgyorsan töröltem magam a logokból, és küldtem neki inkább egy gép újraindítást, ne legyen a dolog túl gyanús. Jellemző egyébként, de ahogy visszajött a rendszer, senki nem lépett be rá megnézni, hogy mi is volt ez. Senki, csak én. Én gépem, én váram.

A tiltott gyümölcs édes. Egy tiltott szerverhez hozzáférni legalább annyira édes. A proxy-n mondjuk nem volt semmi látnivaló, mármint a logokon kívül. Bakker, ha a dékán tudná, hogy a kedves tanár kollégák miféle oldalakat nézegetnek... Csak persze a riport generáló scriptben a @staff exclude-ban volt, úgyhogy őket nem nézte senki.

Egyébként tiszta hülye vagyok, mondtam magamban. Harmincezerért venni Wifi antennákat, hogy felderítsem a kis tolvaj otthoni hálózatát, majd órákat, esetleg napokat dekkolni a környéken, mire kiszkennelek egy lyukat, hát... Mindezt egy alig százezer forintos telefonért - nem éri meg.

De ez nem egy gazdasági döntés volt. Nekem elveim vannak! A tolvaj bűnhődjön, az ártatlan röhögjön!

Az is elvi kérdés volt, hogy amikor a suliban már több évfolyamtársam látta, sőt szóvá tette nálam, hogy tudok tiltott oldalakat nézegetni, akkor leálltam. Nem akartam valami piti kis áruló áldozata lenni. Utoljára benéztem még a proxy szerverre, és pusztán a szakmai kíváncsiság miatt lecsekkoltam a konfigot rendesebben. Hát dobtam is egy hátast: a proxyban gyakorlatilag csak a naplózás és a korlátozások voltak beállítva, semmi teljesítménytuning. A rengeteg memória és a gyors diszkek parlagon hevertek, szerencsétlen internetkapcsolat meg izzott, ahogy gyúrták a diákok a gépeket. A megadott default értékek úgy 5-10 felhasználós hálózatban jók lettek volna, de itt ültünk legalább százan.

Úgyhogy utánaolvastam picit, és jól felhúztam a memória cache értékeket, adtam neki diszket is, frankó optimalizált alkönyvtárrendszerrel. Na most már lehet internezni ezerrel! A gyakran látogatott oldalak statikus elemei bekerültek a proxy szerver diszkjeire, a még gyakrabban látogatottak pedig a memóriába - ezeket se kell az internetről letölteni, elég csak proxy szerverről helyben.

A heti jócselekedetet kipipálva nyomtam egy reloadot, toltam egy kávét, hallgattam egy kicsit a srácokat örülni, hogy mennyire felgyorsult a net, aztán léptem wifiszkennert építeni.


Ha kérsz értesítést a folytatásokról, iratkozz fel az értesítésekre a Facebook oldalunkon:

https://www.facebook.com/ELITINFO